Az Ünnep férfi szemmel

Az Ünnep férfi szemmel

993

Végighajtottuk az évet, de a két ünnep között talán mindannyian lassíthatunk kicsit. Persze csak az idegrendszerünk tűrőképességére mért végső csapás után, amikor is utolsó tartalékainktól is megszabadítanak bennünket az ünnepi árusok, és az üzletek „bájos” eladói.

Mint ahogy több ezer honfitársam, én is minden évben megfogadom, nem hagyom utolsó pillanatra az ajándékok beszerzését.
Előre felkészülők, hogy kinek mivel szerezzek meglepetést, elkérem időben az ajándéklistáját. De ezt idén sem sikerül megvalósítanom. Látom magam, amint zárás előtt fél órával besurranok az üzletbe és kétségbeesve kutatok valami hasznos dolog után. A veríték folyik a homlokomon, az eladó szúrós tekintetét érzem a hátamon. Mit tegyek, mit is mondott egy hónapja mikor itt jártunk együtt, minek örülne? Melyik az a parfüm? És mintha már nem Rod Stewartot, hanem Santanat emlegetné gyakrabban. Melyik filmen nevetett annyit? Fejemben teljes a káosz, nem tudom felidézni!

Sebaj, majd az édesanyák, a barátnők, a nagylányom, majd ők segítenek. Gyors hívás, jön a segítség, megmenekültem! Nagy sóhaj, üzletből ki, másikba be, még van pár perc zárásig. De majd az a pillanat, a csillogás a szemében, az örök és a szelíd mosoly a szája szegletében! Totyogunk a pénztárnál, nagy a tömeg, sok elcsigázott, kimerült férfitársam. De már nyugodtabb vagyok. Rohanás haza, mert mintha valami segítséget ígértem volna még otthon….

A konyhában lázas készülődés, nagy sürgés-fogás, készül a hatfogásos menü! Mindenki támolyog, de sok még a tennivaló. A faállítás csak „pár pillanat”, hisz hat éve ugyanazt a fát hozza a Jézuska, én segítek neki kihajtogatni az ágakat! Felrakom a díszeket és mehet is a helyére! Nem gyilkolásszuk a fenyőket, nem kell farigcsálni életlen konyhakéssel, nem hullik a levele. Örömmel tölt el, ha arra gondolok, ez alatt a hat év alatt hány fa megmenekült, és mennyi költségtől mentett meg ez a praktikus darab.
Végre minden a helyén, elégedetten nézünk végig a lakáson, bár mindenki hulla fáradt, mégis elönti
szívünket valami melegség. Aztán egymásra nézünk, és ismét megfogadjuk, jövőre mindent időben
elintézünk, nem kapkodunk. De szemünkben ott a kérdés, sikerül majd?

Mr. X.