dr. Valló Ágnes, Dr. Szilágyi Zoltánnak – Ádám-Díj

dr. Valló Ágnes, Dr. Szilágyi Zoltánnak – Ádám-Díj

641
Ádám-díj

2016-ban Ádám-Díj győztes: Dr. Szilágyi Zoltán. A laudációt felesége, dr. Valló Ágnes írta:

Mi egy öreg-fiatal pár vagyunk. Öreg – hiszen ketten együtt elmúltunk már 130 évesek. De fiatal pár, hiszen még csak néhány éve vagyunk együtt. Némi eufemizmussal azt is mondhatnánk, hogy életünk delelőjén túl ismertük meg egymást. Ráadásul – bár korántsem vagyunk internet generáció – mégis a világhálón, mégpedig egy társkereső oldalon. Az első napokban csak leveleztünk, és telefonon beszélgettünk órákig.

Hihetetlen sármja van az én kedvesemnek, és nagyon tud udvarolni. Pár nap alatt elérte, hogy fülig beleestem – bár nem vagyok egy könnyen szerelmesedő fajta.

“Nem vagy normális, anyám, még nem is ismered!” – mondta a lányom.

“De, ismerem” – válaszoltam – “átírta, fejtetőre fordította nekem a világirodalom legmacsóbb versét. Semmiért egészen helyett Egészért egészen lett a címe”

Azt írta:

“Mutasd meg a teljes egyenrangúság
Örömét, és hogy a világnak
A kedvemért része vagy.”
És ez így is lett.

 

Noha korábban a világ legjobb háziasszonya volt a felesége, szó nélkül vette tudomásul, hogy nálam legfeljebb a nap süt.

 

Teát főz nekem, mert különben nem iszom eleget, és amióta ekzéma nőtt a kezemre a mosogató közelébe se enged, pedig utál mosogatni.

 

Utálja, ha fényképezik, de a kedvemért hajlandó volt a kamera lencséje elé állni (pontosabban ülni, félig háttal a zongoránál), amikor V. Kulcsár Ildi cikket írt rólam a Nők Lapjának.

 

Amíg ő nem volt, még véletlenül sem sikerült egyetlen hibátlan prezentációt előállítanom. Most  ő javítja összes ppt-met,  címet ad a cikkeimnek, headlinet ír hozzájuk  és formába önti őket.

 

Beszélget a klienseimmel, ha várniuk kell rám, teával, kávéval kínálja, – utolérhetetlen sármjával elbűvöli őket. Ö teszi lehetővé, hogy orvosként, terapeutaként is képességeim legjavát tudjam nyújtani.

 

 

Nem nézett hülyének, nem nevetett ki, amikor orvos létemre azt vettem a fejembe, hogy a 60. születésnapomon egy verses-dalos műsorral foglalom össze az életemet. Bíztatott, segített, mögém ült a pódiumra és zongorán kísért. Nem aggódott, hogy csúfosan lejáratjuk magunkat. Mellettem volt és biztonságot adott.

 

Idős emberekként sok mindent éltünk át. Túl vagyunk több kapcsolaton, házasságon, váláson. Csodálatosképpen megadta az élet, hogy átélhetünk egy olyan szerelmet, amire öreg fejjel már egyáltalán nem is számítottunk. És – úgy tűnik – már elég bölcsek vagyunk ahhoz, és elég sok tudást, tapasztalatot gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy megőrizzük a boldogságot, amit ajándékba kaptunk.

 

Úgy döntöttünk, hogy  „összetesszük, amink van” – nemcsak a négy fal között, hanem a külvilágban is. Mert missziónknak érezzük, hogy átadjuk mindazt, amit tudunk. Tudásunkat, élettapasztalatunkat, és a szerelmünk adta élményeket felhasználva párkapcsolati tanácsadással, mediációval is foglalkozunk, tréningeket tartunk.

 

De ez nem megy magától, ehhez tanulni kellett. Zoltán a 70-hez közeledve hajlandó volt új szakmát tanulni, hogy együtt dolgozhassunk. Hány férfi képes – hány hajlandó erre? (Más kérdés, hogy vele született hallatlan empátiájával és intuíciójával néhány év alatt jobb coach, mediátor és tréner lett, mint sokan, akik évtizedek óta gyakorolják.)

 

És még mindig tud udvarolni. Mindjárt adom a vénasszonyt – mondja, ha a fiam hív telefonon, nekem viszont a fülembe súgja, hogy fiatal vagyok és szép,  és nem fél, hogy rászakad a tető.

 

 

Szerelmünk 2. hetében írta:

“Légy lámpa, ami ég akkor is,
Ha lecsavarom,

Légy önmagad,

Akkor is, ha nem akarom;

 

Nékem Te kellesz: Mindenért Egészen!”

 

Akkor elhittem. Most már tudom. Most és mindörökké…

dr. Valló Ágnes