Játék a Téren…

Játék a Téren…

307
Emlékszel a kedvenc játszóteredre?

 Kinézel az ablakon, vagy éppen elsétálsz egy játszótér mellett és önfeledt nevetést, a szabad gyermeki játék hangjait hallod. Látod, amint egymás mellett hintázik egy kisfiú és egy kislány, egy nagyobbacska fiú egy pöttömkének segít felmászni a hálós várra, többen kergetőznek a “csodakastélyban”, mások ugróiskoláznak, a homokozó-konyhában pedig készül a finom ebéd. Eszedbe jut: valaha Te is így játszottál, pillanatok alatt lettek barátaid, “munkatársaid”, pajtásaid és bajtársaid. Ellenfeleid (nem ellenségeid!), akiket le akartál győzni – ám ha mégsem ti győztetek, a játék öröme elfeledtette veled ezt és nem maradt meg kudarcként. Másnap új csapat alakult és azzal már megnyertétek a focimeccset.  Közben beszélgettetek, elmondtátok mit szeretnétek, hogyan szeretnétek, mi volt, mi van és mi lesz. Szabadon, oda sem figyelve, mégsem felzaklatva a játszótársakat. Szabadon kommunikáltatok gyerekként. Fenntartások, hátsó szándékok, érdekek, félelmek, csalódottságok nélkül – és mindenki mindenkinek a barátja volt.

Amikor múlnak a gyermekévek…

Ma, ha valakivel beszélni kell, előbb átgondoljuk. Átgondoljuk, hogy mit mondjunk neki, hogyan mondjuk, hogyan fog reagálni? Az ő reakciójára, mi mit reagáljunk? Mi lesz az eredmény? Hogyan is csináljuk?

  • Telefonon hívjam fel?
  • Küldjek inkább sms-t?
  • Írjak rá viberen vagy messengeren?
  • Fussak össze vele egy kávéra?

És ha nem fog neki tetszeni, amit mondani akarok? Ha leszid amiatt, hogy egy ilyen apróság miatt keresem? És ha azt fogja gondolni rólam, hogy biztos csak azért hívom, mert…

Áh, inkább hagyjuk! Nem is olyan fontos ez. Talán majd holnap. Vagy a jövő héten. Vagy valamikor máskor.

Ismerős helyzet?

Az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy vajon hová tűnt a gyermeki nyitottság és szabadság a kommunikációban? Amikor egy apróság bemegy egy játszóparkba, és az első szembejövő kispajtással elkezd játszani, beszélgetni, várat építeni, kergetőzni, labdázni? Amikor belefognak közösen egy “nagy munkába”. Amikor nincs kétség afelől, hogy a vár az VÁR lesz, a meccs “vérre megy”, amibe mindenki belead apait-anyait, amikor a kergetőzés élet-halál harc – és mégis nevetünk.

A Hi! Kisakadémia kommunikációs képzéseivel, ezt a gyermeki felszabadultságot szeretné visszahozni az életbe.

Azt, hogy gyermeki nyitottsággal, kitartással és tiszta szándékkal tudjunk újra együtt játszani. A nagy, „felnőtt játszótéren” játszani a felnőtt pajtásokkal – legyen szó munkáról, barátságról, vagy arról, hogy közösen hintázik egy “kislány és egy kisfiú”. Ezt a szabadságot akarjuk visszaadni a mindennapi kommunikációban. Mert mindenkinek szüksége van rá és mindenki meg is érdemli, hogy partner legyen, igazi játszótárs.

Játsszunk egy nagyot együtt ebben az Élet Játszóparkban!

 

Nagy JZsolt

Kommunikációs szakember, tréner

Hi! „Hivatásos Ismerkedő” Kisakadémia

+36 70 779 8987

szia@jzsolt.hu

WEB: JZsolt.hu

Hasonló cikkek

58

51