Nő meg férfi – Egy két fele

Nő meg férfi – Egy két fele

1632

Az ősi magyar szellemiség mögött valódi duális világkép áll. Eszerint a földi életben a kettősség világát nem ellentétpárok, hanem összetartozó, egymást kiegészítő párok alkotják. Ebből következően a világ dolgait sem alá-fölé-, hanem mellérendelő viszonyban szemléli.

Ez az alaptétel mindenre vonatkozik, ami alól a Nő és a Férfi sem kivétel. Ketten együtt alkotnak egy egészet, ők ketten egy pár.

„Nő meg férfi – Egy két fele.

Együtt alkotnak egészet,

még szaguk is eggyé boronálódik.

Egyikük sem alább való,

egyikük sem fölébb való,

de az asszony teste szent,

mert benne folytatódik,

mert benne ismétlődik

folyton folyvást a teremtés.” (Máté Imre: Yotengrit 2.)

A magyar nyelv még ma is hűen őrzi ezt a világképet. A páros testrészek egyikének elvesztése esetén félszemű, félkarú, féllábú, stb. megnevezéssel utal az egész(ség) felbomlására, de ugyanebből fakad a feleség megnevezés is. Nő és férfi ketten egyek, ketten egy egész. Egyensúlyban és egyenrangúságban, ahol egyikük sincs feljebb vagy lejjebb. Azaz senki sem uralkodik a másikon, hanem együtt teremtenek. Szeretetben, elfogadásban és békességben, amely mindkettejük számára építő és felemelő. Ám, ebben a harmóniában is kitüntetett szerep a Nőé, mert bennük van az ős-sejtés, amely Boldogasszonyhoz köti őket, és rajtuk keresztül adódik tovább az élet. Áhítattal és tisztelettel közelítse hát Őket a Férfi! Mert az Ő titkukba, varázsukba és szentségükbe kaphat bebocsátást.

Áldás

Dr. Darnói Tibor